Nógrádi György Izrael támadásáról: a támadás „a levegőben lógott”, a végkimenetel jelenleg kiszámíthatatlan (VIDEÓ)

Izrael jelentős katonai csapást mért Irán nukleáris létesítményeire, tovább fokozva a Közel-Kelet instabilitását – mondta Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő a Mandiner Stratéga különkiadásában. A beszélgetést vezető Pócza István felvetette, mennyire volt előre jelezhető a támadás, utalva a diplomaták evakuálására és az Atomenergia Ügynökség figyelmeztetéseire Irán átláthatósági kötelezettségeinek megszegésével kapcsolatban.

mivel Izrael és Irán régóta fenyegetik egymást. Irán korábban kilátásba helyezte: ha támadás éri, válaszcsapást mér az amerikai bázisokra. Az amerikaiak erre reagálva felszólították diplomatáikat, hogy nem létfontosságú hozzátartozóikat küldjék haza. Nógrádi emlékeztetett, hogy ez egy hosszabb folyamat része, amely visszanyúlik Szulejmáni tábornok likvidálásáig. Bár az amerikai–iráni tárgyalások formailag haladtak, a dúsítás kérdésében nem született egyezség. Nyugati adatok szerint Iránnak mintegy 200 kg, 90%-os tisztaságú uránja van – ezzel technikailag atombombát állíthat elő. Izrael ezt elfogadhatatlannak tartja, Netanjahu pedig jelezte: a háborút addig folytatják, amíg szükséges. Nógrádi biztos benne, hogy Irán válaszcsapást fog mérni, mert nincs más lehetősége. Mint mondta:

Regionális erőviszonyok és arab országok hozzáállása

Irán középhatalomként a síita mozgalom vezetője, támogatja a húszikat Jemenben, a Hamászt Gázában és a Hezbollahot Libanonban. Nógrádi szerint befolyása azonban meggyengült: a húszikat szétbombázták, Gázában több ezer civil halt vagy sebesült meg, a Hezbollahot pedig Libanonban próbálják a hadseregbe integrálni. Izrael kihasználta a szíriai káoszt, előrenyomult a Golán-fennsíkon, és több szíriai katonai célpontot bombázott – ugyanakkor a térség stabilizációja még távoli.

Több arab ország – köztük Jordánia, Szaúd-Arábia és Marokkó – kész lenne együttműködni Izraellel, de ennek feltétele egy palesztinokkal kötött megállapodás és a kétállami megoldás, amelynek jelenleg nincs nyoma. Az iráni nukleáris program visszavetése egyértelmű, ugyanakkor a síita világforradalom eszméje, amelyre az iráni vezetés épül, nem vált valóra. A térségben Irak, Irán, Törökország és Szaúd-Arábia között komoly hatalmi versengés zajlik.

Az amerikai szerep és politikai háttér

Pócza hangsúlyozta, hogy Izrael egzisztenciális fenyegetésként kezeli az iráni atomprogramot, amit az amerikaiak is elismernek. Felidézte Marco Rubio külügyminiszter nyilatkozatát, mely szerint az Egyesült Államok nem vett részt a támadásban, de támogatja Izraelt.

Nógrádi szerint három forgatókönyv jöhetett volna szóba: közös izraeli–amerikai csapás (ez nem történt meg), kizárólag izraeli támadás, illetve izraeli csapás amerikai támogatással – ez utóbbi valósult meg. Bár az USA hivatalosan nem ismeri el részvételét, hírszerzési és technikai segítséget nyújtott. Kiemelte: Izrael egyedül nem tudja megsemmisíteni az iráni földalatti létesítményeket, ehhez amerikai speciális bombák szükségesek. Példaként említette Marco Rubio szenátor Moszkva-barát megnyilvánulását, ami felháborodást váltott ki Ukrajnában és Európában.

Pócza idézte Trump nyilatkozatát, miszerint tudott a támadásról – ez szerinte csendes beleegyezést jelent. Nógrádi ezt megerősítette: a támadás teljes amerikai támogatással történt, de ezt nyíltan nem lehet vállalni. A tárgyalások kudarca Irán elutasító magatartásán múlt: még a szankciók feloldása fejében sem volt hajlandó felfüggeszteni kutatásait.

Az iráni reakció és eszkaláció lehetősége

A Reuters szerint Irán körülbelül 100 drónt indított válaszul. Nógrádi szerint az izraeli Vaskupola rendszer döntő szerepet játszik a válasz sikerességében: ha képes az összes drónt megsemmisíteni, Iránnak újabb lépésre lesz szüksége. Ugyanakkor a támadás nem szimbolikus volt – az iráni atomképességet célozta, ami súlyos konfliktushoz vezethet.

Pócza rákérdezett a civil áldozatokra is, amire Nógrádi elmondta: elkerülhetetlenek, de az ajatollahok célba vétele súlyos következményekkel járt volna, amit Izrael nem vállalt. A tényleges hatalom Iránban a vallási vezető kezében van – nem az elnöké vagy a kormányé. Nógrádi emlékeztetett Irán stratégiai szerepére, különösen a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzésre, és arra figyelmeztetett: ha Teherán lezárná a szorost, a kőolaj- és gázárak az egekbe szöknének.

Térségi háború veszélye és szíriai helyzet

Az eszkaláció lehetőségét firtató kérdésre Nógrádi úgy válaszolt: „igen is, meg nem is.” A szaúdiak többször is felajánlották, majd letagadták, hogy Izrael használhatja légterüket – a hivatalos álláspont szerint kibékültek Iránnal, de a valóság más. Jordánia kulcsszereplő, mivel a rakéták áthaladnak területén, és lakosságának kétharmada palesztin. A király bejelentette: több menekültet már nem tudnak befogadni Gázából.

Szíriával kapcsolatban Nógrádi elmondta: a központi hatalom gyenge, a hadsereg gyakran szándékosan kapitulál, a belső konfliktusok – például alaviták és szunniták mészárlásai – tovább rontják a helyzetet. Törökország és Izrael is befolyási övezetként tekint Szíriára. A helyzet látszólag stabil, de valójában lappangó robbanáspont.

Gazdasági hatások és nemzetközi következmények

A gazdasági hatásokról szólva Nógrádi hangsúlyozta: 

A húszik támadásai miatt csökkent a Vörös-tengeri hajóforgalom, hiába mérsékelte Egyiptom a díjakat. Az ország gazdasági válság szélén áll, pedig hadereje erős, és jó kapcsolatokat ápol Izraellel.

Pócza az orosz–ukrán háborúval kapcsolatos következményekre is rákérdezett. Nógrádi szerint a közel-keleti válság nemzetközi súlya már meghaladja az ukrajnai háborúét. A transzatlanti szövetség is megosztott: az USA egyre inkább visszavonulna Ukrajna támogatásától, míg Európa továbbra is kiáll mellette. Példaként említette, hogy egyes nyugati országok izraeli miniszterek ellen hoztak szankciókat, míg az USA elítélte ezeket a lépéseket.

Világháború lehetősége?

Zárásként Pócza István azt kérdezte: vezethet-e a helyzet világháborúhoz vagy nukleáris konfliktushoz? Nógrádi úgy véli, bár a Közel-Keleten bármi megtörténhet, reméli, hogy ez az egész nem eszkalálódik, de az megmondhatatlan, hogy mikor és hogyan ér véget ez a konfliktus.

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád